1. nap. Vasárnap.

-

Érzem, hogy valami nem o.k., mérem a lázam. Tesómmal beszélgetek, utána kimegyek kicsit a napra. Beszélgetek M.-mel, de valahogy érzem, hogy fáradt vagyok, nem tudok úgy odafigyelni, nehezen értem, mi lenne a megoldás. Kudarcosnak érzem egy kicsit a beszélgetést is és most Őt sem érzem annyira kedvesnek mint máskor. Online misén veszek részt. Tök jó, hogy egy órán keresztül kevésbé gondolkodok azon, milyen rosszul vagyok, és mikor leszek jobban. Mérem a lázam, és szabály szerint, ahogy kell, kúszik fel 2 tized fokonként ahogy jön az este. Olvasom az interneten: “Amikor a láz eléri a tetőpontját megszűnik a didergés.” Ez a mondat tartja bennem a lelket. És valóban. Kb. 8 órakor 38 fok körül megáll a didergés és onnantól jobb. Örülök, hogy nem lett rosszabb az estére.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2. nap. Hétfő.

-
Kép
Továbbra is nagy-nagy fáradtság. Ez a fő tünet, de ez épp elég. Próbáltam a két héttel ezelőtti gyengélkedésből kiindulva lelkesen kisétálni a napra és kávét inni egy teraszon. Már csak egy helyen lehet kiülni a sétányon, ami a közelemben van és már csak oda süt a nap. Tartom a távolságot, ők is tartják. Szinte senki nem ül kint csak két ember egy másik asztalnál. De vagy a kávé nagyon rossz, vagy velem nem o.k. valami. A felét otthagyom. Közben Anya felhív és beszél egy csomót. Apáról panaszkodik. Sajnálom Apát. Én nem mondok semmit arról, hogy rosszul vagyok, megszoktam már, hogy nem kérdez. Felállok az asztaltól és a tér közepén ülök utána még sokat a napon a nagy kerek, sima meleg köveken. Eszembe jut róla az N.-féle imaginációban elképzelt nagy kövek a patakban. Azok is pont ilyenek voltak. Próbálom a napon kipihenni a rossz kávét. Szépen süt a nap, hát maradok amíg árnyékos nem lesz a tér. Fél 6-ra hazaérek.
További információk

4. nap. Szerda.

-
Kép
Ma jött a tudatomba egy olyan érzés, hogy belekerültem. Hogy ez valóban az, amiről most mindenki beszél. Bár nem olvastam sokat a témában, de ez a belső megérzésem valahogy biztosabb, mint a cikkek az interneten. Anya felhívott a délutáni alvás közben, 3-4 között. Sokat beszélt az ügyesbajos dolgairól, a végén rákészültem és pont mielőtt letette még sikerült kimondanom hogy 4. napja fekszek egyébként. Erre azért komolyan vett és meghallgatott. Esős idő. S. felajánlja, hogy bevásárol és elfogadom, 5 körül jön a cuccokkal. Addigra megfőztem egy céklalevest, de már nem érzek semmit az ízéből, mikor eszem. Főzés közben tűnt fel, hogy semmit nem érzek az illatából sem. Teszteltem többféleképpen, először nem hittem el. Kezet mostam szappannal és utána igyekeztem jól megszagolni a szappant. Semmit nem érzek. Anya este is felhívott, hogy beszéljek a háziorvosssal. Felhívtam végül. A szaglás-ízlelés elvesztése lehetett a döntő a számára. Covid tesztet kér, azt mondja 24h-n belül kijönnek hozzám...
További információk

8. nap. Vasárnap.

-
Kép
Reggel 10 után felkelek, korábban, mint dél, már több erőt érzek. R.-nek átutalom a pénzt, inkább minél hamarabb. Ő már a harmadik aki bevásárolt nekem, ez jó érzés. A derékfájás már nem támad annyira, ma van az első reggel, amikor megállapíthatom, hogy már nem fáj, vagy ha fáj is, tudok tőle aludni. Viszont az orrom fáj belülről. Jobb a számon levegőt venni. Nem tudom ez mit jelent. Kitaláltam, hogy inhalálok, az talán jó rá, jó érzés a meleg. Egyre jobban vagyok. Szinte látom a lelki szemeim előtt, hogy a szervezetem kitalált és legyártott egy csomó csodálatos antitestet. Legújabb széria! Egyedi tervezés, egyedi design! Szerintem tökéletesek. Újfent online misére megyek. Este beszélek megint M.-mel. Jól elviccelődünk, azt mondta, olyan érzékletesen mesélek, hogy úgy érzi, Ő kapta el a koronavírust. :)) Sokkal jobb és élettelibb ez a beszélgetés, mint az egy héttel ezelőtti. Szinte úgy érzem, már jól is vagyok. Este megnézek egy cseh filmet, egy fiatal fiú nehéz sorsáról szól, egy szé...
További információk