10. nap. Kedd.

Ma jobb kedvem van. Pedig továbbra is csak esik az eső egyfolytában.
Már elkezdtem rajzolni, közben előadást hallgatok.
Figyelgettem magam és mérsékelten vettem komolyan ha jobban éreztem magam eddig. Mostanra kezdem egyre biztosabban érezni, hogy én is a nagyobb csoportba tartozom. 

Lemondok egy holnapi találkozót. Az ismerős elmeséli, hogy valakije szintén elkapta, s nálam fiatalabb, többet sportol és mégis hetek óta nem mutat negatív tesztet. "Ne gondolja, hogy maga az átlag"... Hálás vagyok.
Egy ismerősöm kérdezte, hogy vagyok, s megállapítottam, hogy nem akarózik megírni neki, hogy pozitív lett a teszt, mert félek a véleményétől, hogy majd csak az lesz az első gondolata: Nnatessék, ő is biztos nem mosott elég jól kezet, nem hordott maszkot, tömegbe ment, s nem vett komolyan semmit. És tény, hogy talán kevésbé féltem a vírustól, mint az átlag. De sosem mentem tömegbe, és mindenütt ahol kellett maszkot hordtam. Nincs ötletem kitől és hol kaphattam el.
Amíg nem kellett a pozitívságot elmondani másoknak, inkább büszke voltam az eddigi szép gyógyulásomra, és hogy adhatok majd plazmát.