6. nap. Péntek.

Továbbra sem érzek szagokat, ízeket is ugyanúgy alig. Ma talán kicsit jobban bírom magam, mint tegnap. A derékfájás továbbra is van. Éjszakánként erősebb, van, hogy felébredek és 1-2 órát nem alszok miatta.
Ma hajnalban elkezdtem keresgélni az emlékeim közt, hogy hol rontottam el, hol mikor mit vétettem, ami miatt elkaptam? Hol lehetett egy rossz mozdulat, egy nemkézmosás, egy óvatlan figyelmetlenség? Hogy lehettem ilyen béna? S míg így szenvedek egyszercsak tök élesen, tök világosan, és minden gondolatomnál erősebben bevág egy mondat: “Megy az ima”. Ezt egy ismerősöm írta le két napja egy csetben, mikor felvázoltam, hogy vagyok. S ez a mondat egyszerre minden vádló gondolatomat megszüntette. Bár nem értem az összeköttetést, de mégis azt éreztem, értem imádkoznak, tehát nem kell keresnem, hol rontottam el. A lényeg, hogy minden erőmmel a gyógyuláson legyek, s nem kell a hibáimat keresnem. Teljesen megnyugodtam.
Délután 5 előtt felhívnak a mentőállomásról hogy szombaton reggel 8 és 12 között jönnének tesztelni. Elhatározom, hogy inkább későn este eszem előtte nap, de reggel már semmit. Délig úgyis kibírom. Gyakorlatilag alig vagyok éhes.
Este K.-val és V.-vel beszélgetek videocsetben. Imádkozunk, K. anyukájáért főleg. Tök jó együtt lenni velük.
Este enyhe hasmenést érzek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2. nap. Hétfő.

4. nap. Szerda.

8. nap. Vasárnap.